Állapotunk a tegnaphoz képest semmit sem váltzott. Hajnalig fergeteges buli: természetesen mindenki ott volt. Reggel pedig a már megszokott karikás szemek. Fesztivál van, és ezt saját bőrünkön is érezzük már.
A megszokott, csergőórás reggelektől eltérően ma zenére ébredtünk. De nem akármilyenre, hanem a Barbigörlre. Hát kell ennél jobb, miután reggel fekszik le az ember, s hajnali(!) 9-kor már kelnie kell, hogy éber legyen a 11 órakor kezdő kávézásra a Figura igazgatóival? A reggeli felkelés kissé tovább tartott, ezért „megkésve bár, de törve nem” kintről füleltem, miközben az elmaradt, be nem fejezett írásokon dolgoztam. A beszélgetés után a sajtószobában folytattuk zenés programunkat, melyet reggel elkezdtünk. Írás közben István, Tamás, Isti, Pityu (ki hogy szeretné) kollegánk a DJ szerepben szolgált ihletként az írásokhoz, így ismét felcsendültek a „jobbnál jobb” zenék. Ezen kívül napok óta nem bírjuk kiheverni a csütörtökön látott török előadást. Azóta is a török a téma! A török ezt csinálja, ezt mondta, itt van, ott van, vegetáriánus stb. De hol van, mikor interjút kell készíteni vele? Valahogy mindig kicsúszik a kezünk közül. Talán holnap összejön.
Este megint előadás volt. Zenés napunkhoz a Karc és a Yerma előadás is hozzájárúlt. A flamenco ritmusai még a fülemben csengtek, mikor másik ritmus csendült fel a színpadon. Lajkó Félix és Brasnyó Antal zenélt. A nap aztán fergeteges bulival zárult, így Györgyi ma sem tartotta meg ígéretét, miszerint egy órával többet fog aludni. Ezzel aztán ő is, én is fejest ugrottunk a fesztivál utolsó napjába.
Emőke
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése