Critic`s cut

-ÚJRAVÁGVA-

Bozsik Yvette Társulat

Bozsik Yvette-ről és Társulatáról tavaly ilyenkor olvastam először, éppen az októberi színházi kollokvium alatt. Véleményeket is hallottam, amelyeket azonban gondosan fölpakoltam egy Vajnon nevű polcra az agyamban- érni. Ezen a fesztiválon végre személyesen is alkalmam nyílt előadást látni tőlük, megítélni, és írásban továbbadni azt. Szabad(a)lapon játszom a szavakkal, ahogyan az előadás tette velünk. Azt hittük, mi vagyunk a nézők, a mi dolgunk figyelni és nevetni. Ehelyett az előadás figyelt (nincs vessző) és nevetett rajtunk. Az emberek ugyanis, akik velünk szemben ültek a színpadon, folyamatosan úgy viselkedtek, ahogyan mi, nézők szoktunk: izegtek-mozogtak, időnként összesúgtak. Még saját ismerős gondolatainkat is kihangosították nekünk. Ezt mindenki különböző módon valósította meg: ekegve- makogva, fura magyar és angol akcentussal, csetléssel-(nyelv)botlással. Ez a tükörkép azonnal beállította viszonyulásunkat az előadáshoz: életünkkel szembesültünk. Illetve annak egy töredékével színpad nagyságú színes képek formájában, amelyeket a rendező sajátosan vágott egymás mellé, mint egy filmszalag kiskockáit. Ez a Director`s cut. Hiába is próbálnám írásban visszaadni, mert minden gondolat, szín, hang, kép- és emlékfoszlány, amely az előadásból bennem megmaradt, már saját változatban fut agyam hófehér kivetítőjén Critic`s cut felirat alatt. Látod?

Sántha Júlia