-KARC-
Tünet együttes
Tartja a tükröt, mint az előszoba fala, . Ilyen és ennél lehetetlenebb poénokkal teletűzdelve „beszél” a Tünet Együttes előadása az emberekről, nevetséges társadalmunkról, a világ abszurdumairól. Kifordítják játékukban a mai médiát, az egymás iránti intoleranciát, kommunikációhiányt, a szerelmeket, és egyéb kiüresedett kapcsolatokat. Színházi közhellyel élve tükröt tart a mai fenekestül felfordult világunknak.
Ez így önmagában nem túl izgalmas. Mondhatnánk közhelyesnek vagy épp elcsépeltnek, de az, hogy milyen formákat találnak ezek kifejezésére, az már cseppet sem konvencionális. A közönségnek potyognak a könnyei a nevetéstől.
Láthatunk kétségbeesett csomagolópapír-szaggatást vagy épp totálkáros jógatanfolyamot. Párhuzamosan folyó tévéadások kapcsolgatását hallgatjuk végig tánccal egybekötve, vagy anélkül. Néha bevásárlózacskóba burkolt emberek szaladnak végig a játéktéren, sorba rendeződnek vagy épp fejre állnak. A szereplők folyamatosan elbeszélnek egymás mellett, egymás tikkjeit gúnyolják, majd a következő pillanatban a boldogságról veszekszenek értelmetlenül. A végére már csak halandzsáznak, de szemmel láthatólag jól megértik egymást.
Ami igazán szomorú, hogy folyamatosan magunkra ismerünk, és így is lelkiismeretfurdalás nélkül vagyunk képesek nevetni.
„Mi is látjuk hogy zajos, folyton rohanós, harsány, sokszor durva”- mondják a műsorfüzetben. Ilyen a világunk és ennek megfelelően az előadás világa is. Emellett szomorú is, persze. De még csak azért sem. „Fejen állunk, ránézünk, nevetünk.”
Talán csak így lehet túlélni...
Kata
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése