Most az egyszer nem sárkány ez a hétfejű húszéves lény és az a hang sem a tűzokádás kezdete, hanem a fövő kávé sistergése. Heten vannak fejekül, egyik sem gonosz, elférnek jól egymás mellett a YourLivingRoom foteljeiben délelőtt tizenegykor. Már azért is nagy az egyetértés, hogy szíve szerint egyikük sem vállalta volna az igazgatói állást. Mondjuk érthető, hiszen mindegyikük művészi érzékkel van megáldva. De hát egy társulatot, főleg, ha az 1990-ben már intézményesült valakinek csak irányítani kellett. Az első igazgató Árus Zsolt volt, eleve ősfigurás, majd őt követte Bocsárdi László, a Figura megálmodója. Györffi Kálmán, a harmadik fej, ismeretes verseiről is, míg Szabó Tibor színész – bevallása szerint – azért vállalta ez a státust, mert éppen alkotói válságban szenvedett. Pázmán Attila szintén a Figurát alapító színészek közé tartozik, míg Kolozsi Kilián a MASZK színjátszó csoportban kezdte pályafutását, aztán figurássá, végül igazgatóvá vált: nem túl sokáig. Gondolom, ebből a pár szónyi életrajzi adatból is kitűnik (jól van ez így), hogy ezeknek az embereknek a személyisége miért nem fért össze azzal a türelemmel, amit az adminisztratív ügyek haladéktalanul megkívánnak általában: papírokkal való rohangálás, a költségvetés észben tartása, koncentráció a telefon-, villany-, és egyéb számlákra. Ennek ellenére minden meglett, az intézmény is megmaradt, méghozzá nem akárhogy. Tulajdonképpen Béres László (aki most is igazgató-rendező Béreslaci) volt az első, aki önszántából versenyvizsgázott ezért a pozícióért.
Szebeni Zsuzsa királylányos mosollyal kérdezgeti a hétfejűt: mi volt az, amit a friss igazgatóknak át kellett menteni, folytatni saját irányítása alatt, illetve mik voltak a mélypontok? Mert voltak. Általában az a baj, hogy a város lakossága nem igazán fogadja el/be a színházat, de legalább most van egy önkormányzat, amelyik nem akarja megszűntetni. Bocsárdi szerint ez nem feltétlenül gyergyóspecifikus vonás, valahogy Erdély szerte szűk az az értelmiségi réteg, amely igényesebb a közízlésnél. Márpedig egy igazán jó színház működésének alapfeltétele a kísérletezés, meg a (radikálisan) újra való nyitottság. Hogy a Figura alapszellemébe ez beletartozik, az biztos. Bukfencező mérnökökből lettek hivatásos színészek, csak javarészük elment Sepsiszentgyörgyre Bocsárdival.
Szabó Tibkét nem abból a fából faragták, aki nagyon adna a papírokra. Mandátuma alatt elsődleges szempontnak tartotta, hogy diplomás színészek helyett inkább a MASZK-ból kerüljenek ki a társulat új tagjai. Azok legalább nem hozzák magukkal a rutint és a Figuránál nyugodtan elvégezhetik a színészképző nulladik évfolyamát. Ami viszont az ő színészi diplomáját illeti, még elég friss, de az egyetem igazán hálás lehet: még sose volt olyan diákja, aki elsőévesen Jászai Mari Díjat kapott.
Már vártam, hogy az elején szakmai beszélgetésnek induló esemény mikor fordul át anekdotázásba. A majdnem Koponyatorony időtartamúra (három óra és valamennyi) kerekedett beszélgetésen nem kellett türelmetlenkedjek: hamar jött a sztori sztori hátán. De a komolyság is. Kiderült például, hogy a Figura például egy szerelem és ez nem vicc. Meg az sem, hogy egyre több nívós fesztivál van. Csak még konkrétan ki kellene találni, merre tovább.
Györgyi
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése