A késői kezdés ellenére is lapos pillantásokkal vágtunk neki a napnak. Talán megviselt a csütörtök, annak is a péntek hajnali része. Gyors reggeli után – hála a fesztiválozóbarát időbeosztásnak – bőven akadt néhány perc lazsálásra. Ez a teendők mélyebb átgondolására volt jó, csakhogy néhányunkban olyannyira mélyre ereszkedtek a gondolatok, hogy a végén bele is aludtunk.
És eljött a várva várt este is, ez a szép este. Túl két nívós előadáson telítve érzem magam kultúrasalátával. A vajdasági csapat hamar belopta magát a szívembe. Jó volt látni, ahogy ez a 4 ember átadja magát az előadásnak és elvarázsolja a közönséget. Végig feszesen tartották azt a képzeletbeli fonalat, amelyik a nézőt és a játékteret köti össze. A több szinten bonyolodó előadás igazi csemege volt annak bizonyítékául, hogy játszani csak valamiféle személyességből és önátadásból lehet, másként nem is érdemes. Ugyanezt a gondolatot keltette bennem Bozsik Yvette Társulata is játékosan ironikus előadásával. Náluk a játék a kulcsszó. Bozsik színészei hihetelen figyelmet követeltek maguknak mindenféle erőfeszítés nélkül, sütött róluk, hogy nem csupán egy egyszerű munkakapcsolat köti őket össze. Több kell legyen a háttérben, vagy az is lehet, hogy ezt hívják egészséges profizmusnak. Mindenesetre az eddig látottakból őket tartom az ideális társulatnak. Az újravágva egy előadás, amiről a néző bátran gondolhatja, hogy másnak is meg szeretné mutatni, mert máshogyan visszaadni az élményt, amit tőlük kaptunk: lehetetlen. Hiába próbálok egyébre gondolni, csak ez jár a fejemben: micsoda szép nap volt!
Tamás István
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése