Így éjfélkor végre szereztem egy fülhallgatót, és hallgatom a Silver Mt. Zion Movie Never Made című dalát, ami tegnap a Luvnak volt az egyik zenéje. Ez egy kicsit olyan muzsika, amitől (livingroomos szakszóval élve) pszichedelikus kezdek lenni, pedig a buli és a zsámozsá még ki se pattant túlfelől. Az a baj, hogy fesztivál van, de mégis hiányzik az a tömegesen fergeteges, pörgős hangulat, ami a tavalyi Kollokviumon sepert. Persze szó se róla, jól érezzük magunkat. Egész fesztivál formájúakat ásítunk, vigyorgunk, na meg a blog bejegyzéseknek is az tesz a legjobbat, ha szaporodnak. Hát, nosza!
A mai napról röviden annyit, hogy: heh. István (alias Zoli, Béla whatever) kifejtette vacsoráról jövet (ilyenkor mindig kifejt valamit), hogy mi a közös a lélekben és a tudatban (ha valakinek van lélekjelenléte, akkor tudatánál van, tehát a kettő egy és ugyanaz? Áu!!) Csoda, hogy pszichedelikuskodok? Mondjuk ez igazán semmi ahhoz képest, hogy délben kiderült: Kicsicsonginak hasa nem fáj, hasa jó. De ez valóban megnyugtató hír: úgy néz ki, Csongi az idén megússza! Utána jött a pacalgás…és a többi.
Hogy ez mind fáradt és érthetetlen? Úgy fest, ebből a brigádból ma valahogy senki nem tud értelmesebb lenni. Azért Kata legnagyobb becsületére váljék, hogy tegnaphoz viszonyítva ma nagyon rendben (a nemrendben sem pejoratív, sőt) van: előadás után egyből telefonba kezdte pötyögni a kritikát, hogy nehogy elszálljon, ami csak úgy jön, hogy az ujjai versenyt futnak a gombok benyomhatósági sebességével.
Ami engem illet, arra a komoly elhatározásra jutottam: ma éjjel egy óránál többet fogok aludni és holnaptól aztán…!!!! De most futás, mert bezáááááárnak!
Györgyi
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése