-BRECHT – THE HARDCORE MACHINE-
A sötétség leple alól felvillannak testrészek, testhelyzetek, erőteljes mimikák, és mindezt a test hangjaival fűszerezik. Az egymás után gyorsan felvillanó képeket egyszerű elemlámpával világítják be, csodálatra méltóak a gyors váltások, a pontosság és az összeszokottság. Aztán kissé felerősödik a fény és beindul az őrület...
A hangokból, a fényből, a beszédből és a mozdulatokból egyaránt ritmust faragnak, ugyanakkor az előadás dinamikája is lenyűgöző. Minden pörög. Bámulatos a színészek munkája, az energiájuk végig sugárzik a nézőtérre. A mozdulataik néha katonásan erősek, máskor mechanikusak vagy épp állatiasak. Kedvesek, vadak, brutálisak, szexualizálnak, őrjöngnek, vagy épp szenvednek. Mindent sarkítanak, kritizálnak és ironizálnak. Feszegetik a határokat: a test, a színház és a nézők befogadóképességének határait egyaránt.
Elbűvölt az előadás. Annak ellenére, hogy nem értem. Érzem azt, hogy több szint van egymásra gyúrva, de mikor egy pillanatra megértenék valamit, minden újra összekuszálódik. Elkapok egy mondatot, egy képet vagy egy érzést, ami sokszorosan is túlmutat önmagán, de nem tudom összefűzni őket. És az igazság az, hogy annyira visz magával a produkció, hogy nem is töröm (és nem is adnak lehetőséget arra, hogy törhessem) rajta a fejem. Az előadás és a színészi játék dinamizmusa meg a látvány elnyomja az értelmező-nézői késztetéseimet.
A négy színész igazi hardcore gépezetté állt össze és végigsöpört a Figura stúdióján. Majd e dinamikus játék után képesek végignézetni velünk, ahogyan az egyik lány ráérősen kifesti a körmeit. És a zsenialitás csúcsa, hogy szadistákat megszégyenítő módon még azt is végigváratják, amíg megszárad a tűzpiros lakk.
Kata
Erre a bejegyzésre én is megnyomnám a Like gombot :)
VálaszTörlésoszk