Utóhang

(Interjú Béres Lászlóval, a Figura Stúdió Színház igazgatójával)

B.E.: Hogy telt neked ez a fesztivál?

B.L.: Jól. Nyílván, az ilyenkor szokásos fáradságot leszámítva. Egy ilyen kicsi csapat számára kihívás egy ekkora fesztivál megszervezése. Gyakorlatilag önerőből jött létre, a színészeknek, az adminisztrációnak, a műszaknak és még sok más embernek köszönhetően. Már csak egy utolsó koncert van hátra, és akkor már biztosan állíthatom, hogy eredményes fesztivált zártunk. Azt látom, hogy a közönség is érdeklődött, ezen kívül nagyon jó a csapatok visszajelzése is, a többség nagyon meg volt elégedve a közönséggel. Azt érzik, hogy itt egy olyanfajta közönség kezd kialakulni, amely nyitott szinte bármilyen előadásra, s ez nem csak a fesztiválnak, hanem a Figura műsorkritikájának is köszönhető.

B.E.: Az elöző évek Dance Movement Theatre fesztiváljaihoz képest gondolod, hogy ez jobban sikerült? Van esetleg olyan, ami pl. az elmúlt években eredményesebbnek mondható?

B.L.: Azt gondolom, hogy a fesztivál harmadik kiadása abból a szempontból biztosan jobban sikerült, hogy most már szemmel láthatóan nemzetközi jelleget öltött. Egyre nívósabb csapatokat tudunk megszólítani, akik elfogadják a meghívásunkat. Eredményesebb volt ez a fesztivál, hiszen szervezése már egy évvel ezelőtt elkezdődött. Ahhoz, hogy ilyen csapatok ide tudjanak jönni, időben el kellett kezdeni a szervezést. A romániai helyzetre általában nem az jellemző, hogy egy évvel előtte elinduljanak a tárgyalások. Az utolsó száz méteren, az utolsó hónapokban kezdődnek el a szervezések. Ezt mi jó előre elkezdtük, így ettől nagyobb lett, s kicsit nehezebb is. Azt gondolom, hogy a szervezésben mindig is voltak és lesznek hiányosságok, ám igyekszünk a legjobbra törekedni. Egy nagyobb stáb kellene ahhoz, hogy minden gördülékenyen működjön.

B.E.: Milyen koncepció alapján választottátok ki ezeket az előadásokat? Miért pont ezeket a társulatokat hívtátok el?

B.L.: Azt kell tudni, hogy a Dance Movement Theater Fesztivál jellegzetessége az, hogy minden alkalommal egy bizonyos gondolatmenet, gondolatiság köré szerveződik. Első próbálkozásként számunkra ismerős csapatokat hívtunk meg. A másodiknál az egyéni alkotók voltak megszólítva, így alkotói párbeszéd volt a címe. Próbáltuk a különböző alkotók, kultúrák közti párbeszédet erősíteni, és volt egyfajta összehasonlítás a romániai és a magyarországi táncszínházak között is. Voltak szemináriumok, workshopok is, amelyek erről szóltak. Az idei fesztivál a „teamwork”, csoportmunka, nevet viseli. Egyrészt olyan előadásokat hívtunk meg, amelyek többnyire társulatok, közösségi csapatként működnek úgy, hogy egy-egy markánsabb alkotó személyiséghez társulnak. Ilyen például a korábban látott Pintér Béla-társulat, de ide sorolhatnám Urbán András vagy Bozsik Yvette társulatát is. Olyan társulatok is részt vettek, amelyek ha nem is egyetlen személyiség köré szerveződnek, de mindenképpen olyan csapatmunkában dolgoznak, melyekben nagyon erős a közösségi szellem. Azt hiszem, ilyen például a Figura, a Piatra Neamţ-i társulat, de még volt egy pár.

Az idén ünnepeljük a Figura intézményesülésének huszadik évfordulóját. Azt gondolom, hogy a Figurára jellemző az „erős” közösségi létezési forma, illetve a csapatban való gondolkodás. Nyílván olyan előadásokat, társulatokat szólítottunk meg, amelyeknek a munkássága számomra, számunkra fontos, ismerős, közel áll a miénkéhez. Ugyanakkor az is a cél, hogy a meghívott előadásokon keresztül, úgy a Gyergyói közönséget, mint a más, környező városokból (pl. Vásárhely, Csíkszereda), településekből érkezett nézőket is megszólítsuk. A közönség és a társulat számára egyaránt fontos az, hogy felmutassunk lehetséges utakat, variánsokat, ugyanakkor szembesüljünk a színházcsinálás, illetve a színházi látásmód különböző módozataival. Úgy is mondhatnám, hogy „egy kicsit tágítani kell a köröket”. Elsősorban ez befolyásolt mikor ezeket a társulatokat kiválasztottam, meghívtam.

B.E.: Volt-e „kedvenc” előadásod? Melyik előadásnak örültél a legjobban?

B.L.: Azt gondolom, hogy erre a kérdésre nagyon nehéz válaszolni, ugyanis mindegyik előadásnak megvolt a maga sajátossága, és az is, amiért szerettem. Természetesen a Figura előadása, hiszen az a miénk, azt fenntartások nélkül szeretem, de ugyanúgy (érthetően személyes okok miatt) fontos a Piatra Neamţ-i előadás, a Yerma, amelyet én rendeztem, de azt gondolom, hogy az első napi török előadás a Çağlar Yiğitoğullari előadása ugyanilyen erősen hatott rám. Ezt a fajta erőteljes színészi jelenlétet, szinte önromboló színészi alakítást úgy gondolom, minden társulatvezető szeretné, ha a színészei képesek lennének felmutatni. Folytatva, hasonlóan erős kihívást jelent például a szabadkai színészek előadása, ugyanígy a Tünet Együttes finom humora is, hiszen ahogy ilyen szelíd iróniával meg lehet fogalmazni dolgokat, az a társulat számára is nagyon izgalmas lehet. Vagy beszélehtünk a ma esti előadásokról is. Számomra nagyon fontos a Kobez előadása, az Ékezet, amelyről azt gondolom, hogy egy gyönyörű költői színház, így az egyik kiemelten erős pillanata volt a fesztiválnak; és hát a Pintér Béláék sem hazudtolják meg önmagukat. Nagyon drasztikusan, a tőlük megszokott módon, nagyon erős formát választva, szembesítettek a társadalmi sajátosságokkal, fonákságokkal. Összességében megvan annak az erénye, hogy mindegyikben megtaláltam, amit szívesen ötvöznék, látnék a társulatunk gondolkodásmódjában.

B.E.: Hogy tekintesz a jövőre? Úgye lesz még következő alkalom is?

B.L.: Én azt gondolom, hogy ha élünk és eszünk akkor igen. Igazából már most, vagy inkább két éve megfogalmazódott a következő kiadás gondolatisága. A következő fesztiválon, az előadások és a zene kérdéskörét fogjuk körbejárni a színház, a tánc, a mozgás és a zene kapcsolatát egy előadáson belül. Tehát valószínüleg olyan előadásokat, produkciókat fogunk meghívni, beavatni, amelyek ebbe az irányba tesznek érdekes, izgalmas kísérleteket.

B.E.:Köszönöm és gratulálok. Én nagyon jól éreztem magam!

Emőke